Aki át- és túlélte.Az eredetileg is németül írt könyvet kiadta és előszóval ellátta Erhard Roy Wiehn ( Hartung-Gorre Verlag )
(a könyv címlapján a szerző 1943-ban, Magyarországra érkezésekor)
Paul Jakov Hronec 1927 július 5-én született Bratislavában (Pozsonyban), Szlovákia fővárosában. Szülei akkor Hlohovecen (magyar nevén Galgócon) éltek. Ebben a nyugat-szlovákiai városkában töltötte gyermekkorát.
Édesapja, Isidor Haas (később Izso Hronec) 15 éves volt, amikor a zsidó Nagel úr helyi divatáru-kereskedésébe ment tanoncnak. Divatárunak nevezték akkoriban a ruhák szabásához használt méterárut, de a fehérneműt és harisnyákat is.
A tulajdonos nagyon elégedett volt az érdeklődő, szorgalmas, és megbízható falusi fiúval, aki nagyon megszerette a szakmát. Jóval később Izsonak sikerült saját divatüzletet nyitnia.
A könyv szerzője így ír gyermekkoráról:
„Vallásos családból származom. Az ajtófélfánkra mezüzét szögeltünk. Ez egy összetekert pergament-tekercs egy bibliai idézettel, amelyet a vallási előírások szerint – legtöbbször díszes tokban – a jobb kapufélfára kell erősíteni. Betartottuk a szombati és ünnepi vallási előírásokat, beleértve az imádkozást a zsinagógában és otthon. Ortodox zsidó elemi iskolába jártam, és a barmicvómig mindig sapkát hordtam. Szüleim szigorúan kóser háztartást vezettek.”
A család békésen élt, egészen 1939-ig, a Tiso-féle félfasiszta szlovák állam létrejöttéig. Ekkor az új törvények értelmében „komiszárként” egy Dubrovay nevű fasisztát állítottak be a szülői üzlet felügyeletére.
Néhány más komiszárral ellentétben, akik más üzletekben segítettek a munkában, hogy abból hasznot szerezzenek, Dubrovay csak azon igyekezett, hogy Izsot durván zaklassa.
1939. április 1-jén Izso a szokottnál később érkezett haza – feldagadt, véresre kent arccal, vérző orral. Az uralkodó szlovák nemzetiszocialista párt félkatonai szervezetének, a Hlinka-gárdának egy csapata „áprilisi tréfaként” a férfit az üzletből hazajövet a nyílt utcán összeverte.
A következő éjszakán az 56 esztendős férfi agyvérzést kapott, amibe hamarosan belehalt.
A másik fájdalmas veszteség, Marcell bátyjának elvesztése 1942. március 29-én érte Pault, amikor Galgócon elsőként a 18 és 30 év közötti zsidó férfiak kaptak behívót, állítólag munkára. Marcell jelentkezett a gyülekezésre kijelölt vasút állomáson, bizonyára elsősorban azért, mert az a szóbeszéd járta, hogy minden megszökött behívott helyett legalább egy pót-munkást visznek el. Marcell nem akart azzal a tudattal élni, hogy valaki másnak helyette kell szenvednie.
Marcell soha többé nem jött vissza a majdaneki lágerből.
1943 januárjának végén mondta ki Mach szlovák belügyminiszter sok zsidó számára végzetes mondatát: „Eljön a március és utána az április, és akkor újra megkezdjük a zsidók kiszállítását Szlovákiából.” Az akkor életének 17. évébe lépő Pault, néhány barátjával együtt egy tapasztalt csempész juttatta át illegálisan a határon Magyarországra.
Néhány címszó Paul Jakov Hronec 1945 utáni hazatérést követő életének történetéből:
- 1945-48 közt kitanulta a rádiómechanikusi szakmát Pozsonyban, majd elvégezte a brünni gyengeáramú szakiskolát
- 1949. jan.- aug. közt olyan munkások számára indított érettségi tanfolyamon volt, akiknek tanulmányaik után a gazdasági és a tudományos élet csúcspozícióit kellett betölteniük
- 1949-1951. elvégezte a pozsonyi Műszaki Főiskolát és az ifjúsági mozgalomban dolgozott.
- 1951-54. a brünni Katonai-Műszaki Akadémia hallgatója
- 1954-55. a távközlési igazgatóságon dolgozik
- 1955. mérnöki diplomát szerez, mint ipar-automatizálási specialista
- 1954 okt. megismerkedik Vera Rosenthallal, 1955 áprilisában összeházasodtak. 1959-ben megszületett fiúk, Lubomír-Marc-Slomo, majd 1962-ben leányuk, Yvonne-Pnina
- 1965. Kialakul Vera krónikus bélbetegsége, amely 1967-ben munka-alkalmatlansághoz vezet
- 1968. politikai aktivitás a „Prágai Tavasz”-ban
- 1968. menekülés Verával és a gyerekekkel Németországba. Az átállás nehézségei, menekült-láger, Vera kórházi és klinikai ápolásai, számtalan költözés
- 1969. Anyja átköltözik hozzájuk, Németországba
- 1970. Az anya halála
- 1970-1972 Oberursel, az egyik legszebb zöld városka Frankfurt/Main közelében
- 1981. Vera javult egészségi állapota lehetővé teszi számára egy új foglalkozás kiválasztását: szülés-előkészítő tanfolyamok jövendő szülők számára
- Gyerekeik egyetemi tanulmányai Németországban és külföldön
- 1983. Slomo kivándorol Izraelbe
- 1985. Pnina kivándorol Izraelbe
- 1990.júl. Slomo megházasodik
- 1991.márc. Pnina férjhez megy
- 1992.dec. Az első unoka, Bruria születése. Ezután 1998-ig a többiek; Mose, Kasarel, Tal, Michael, Dror és Tyrca
- 1992. nyugdíj
- Izraelben él, immár mozgásképtelen feleségével együtt.
________________________________Források:
http://www.hartung-gorre.de/Hronec.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése