A következő címkéjű bejegyzések mutatása: source. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: source. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. július 12., vasárnap

Akik előttünk járnak



"A brit jog történetében először ítéltek el valakit azért, mert az interneten terjesztett gyűlöletkeltő tartalmakat...

Simon Sheppard és Stephen Whittle egy rasszista weboldalt üzemeltetett, és hosszú nyomozás után idén januárban állították őket bíróság elé. A páros már az első tárgyalás végét sem várta meg, és az ítélethirdetés elől Kaliforniába próbáltak szökni, ahol politikai menedékjogot kértek. Az amerikai bevándorlási hivatal azonban kiutasította őket az országból, és visszaadta a brit hatóságoknak. Whittle, aki a tanúvallomások szerint a rasszista cikkeket írta, két év négy hónap, Whittle pedig, aki a weboldalt üzemeltette, és Whittle írásait terjesztette, négy év tíz hónap börtönt kapott...

A weboldal többek között halott zsidók képeit, és rajtuk gúnyolódó cikkeket közölt, a holokausztot tagadó írásokat, illetve változatos, etnikumok ellen uszító kiáltványokat...

A bíró szerint az azóta már törölt oldalon közölt szövegek voltak a messze leggyűlölködőbbek, amit valaha olvasott. A rasszista gyűlöletkeltés olyan bűn, ami az interneten nagyon sűrűn előfordul, de egyáltalán nem tolerálható, mondta a BBC-nek a nyomozást vezető rendőrtiszt... "

Forrás: http://index.hu/kulfold/2009/07/10/negy_ev_borton_online_gyuloletkeltesert/, 2009. július 10. 19:03

2009. június 4., csütörtök

Fodor Gábor levele...


... a parlamenti frakcióvezetőknek (Mesterházy Attilának (MSZP), Navracsics Tibornak (Fidesz) és Semjén Zsoltnak (KDNP)):

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Magyarországnak az elmúlt hónapokban olyan eseményeket kellett megtapasztalnia, amelyekre a rendszerváltás óta nem volt példa. Az antiszemitizmus és az egyre nyíltabban vállalt rasszizmus mára veszélyes méreteket öltött. A szélsőjobboldali erőszakhullámnak pedig magyar emberek estek áldozatául. A huszadik századi történelem legsötétebb időszakának eszméi újra teret kaptak a közbeszédben, a politikai életben.

Az utóbbi években ijesztően elszaporodott a holokauszt-tagadására, a roma származású magyar állampolgárok kiirtására, illetve a holokauszt megismétlésére célzó megnyilvánulások száma. A szélsőséges erőszak megállítása a demokratikus politikai erők közös felelőssége.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezért négypárti tárgyalásokat kezdeményez a büntetőtörvénykönyv módosításáról annak érdekében, hogy a holokauszt-tagadás és a népirtásra való felszólítás sok más európai országhoz hasonlóan hazánkban is büntethető legyen.

A Szabad Demokraták Szövetsége számít az Ön frakciójának képviseletére az eredményes tárgyalások reményében.

Tisztelettel:

Fodor Gábor
elnök
Szabad Demokraták Szövetsége

Budapest, 2009. május 28.


_____________________________________
Forrás: SZDSZ Netpárt



2009. június 3., szerda

Sok bába között...



Immár másfél hónapja pingpongozik a 3(+1) párt. Egy kis áttekintés az első félidőről:

"A 2009. április 18-án a Budai Várban lezajlott szélsőjobboldali szervezetek által tartott demonstrációt követően felbolydult a magyar közélet. A holokauszttagadás bűncselekménnyé nyilvánítását javasolta Hiller István kulturális miniszter..."
Jobb későn, mint soha. Az utóbbi pár évben egyre nyilvánvalóbban és durvábban megmutatkozott az aggasztó tendencia, sok alkalmat elmulasztottak a tisztelt képviselő hölgyek és urak a cselekvésre. Hát talán most tehetnék végre már a dolgukat. Végre is azért alkalmazzuk őket.


"A Fidesz elsősorban annak kiderítését tartja fontosnak, hogy a rendőrség miért nem avatkozott közbe és oszlatta fel az összegyűlt tömeget."
A szokásos arcátlan képmutatás. Mintha a Fidesz csupa ma született bárányból állna, és nem tudnák, hogy a rendőrség soraiban háborítatlanul ott munkálkodnak a szóban forgó tömeget alkotók (a Jobbik és különítménye: a Magyar Gárda ) tettre kész eszmetársai.


"Az SZDSZ részéről Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes keményen kritizálta a parlamentben napirend előtti felszólalásában a Fideszt és a KDNP-t, amiért a két párt összesen 216 helyen indított közös jelöltet a 2006-os önkormányzati választások során a Jobbikkal..."
Talán hamarabb kellett volna elkezdeni a kemény kritikát...


"Az MSZP által benyújtott törvényjavaslat szövege a következőképpen szól: „Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése." A javaslat elfogadásához az Alkotmány és erre építve a Büntető Törvénykönyv módosítása is szükséges. Bárándy szerint azt, hogy konkrétan mi számít tagadásnak, kétségbe vonásnak vagy jelentéktelen színben való feltüntetésnek, a bírói gyakorlat dönthetné el, melyben segítséget jelenthet a németországi és az osztrák tapasztalat."
Hogy vehetnénk komolyan olyan javaslatváltozatot, amely eleve esélytelen, ha ahhoz kétharmados többség kell? Kár, hogy a legelső lendülettel megtett, karakánnak tűnő lépés után a szocik visszafelé táncolnak - ahogy mindig. Legalább egyetlen egyszer mennének előre rendületlenül. Miért hiszik, hogy van még valami vesztenivalójuk? Ha valami alapvetőt a bírói gyakorlatnak kell eldöntenie, láthatjuk évek óta, hova jutunk vele. Ehhez nem szükséges egy újabb, tág határok között szabadon értelmezhető törvény. Ilyenek most is vannak.


"Valki László nemzetközi jogász, az ELTE egyetemi tanára szerint mivel a magyar állam ratifikált egy 1965-ös ENSZ-egyezményt, amely szerint büntetendő cselekmény a holokauszt tagadása, a gyűlöletbeszéd és a faji uszítás, az egyezményben foglaltak hazai jogrendszerbe való átültetésének már régen meg kellett volna történnie. Nézeteit Bárándy Gergely is osztja."
Ugyan, mit nekünk nemzetközi szerződés? Ha a párizsi békeszerződést se tartjuk be, miért tartanánk be akármelyiket? Ha már törvényszegés, legyen egészen az.


"A holokauszt egyedülállóságát pedig az adja, hogy Hitler és követői egy egész „faj" kiirtását tűzték ki célul, szándékukban állt a teljes zsidó nép megsemmisítése - mégpedig a zsidó-keresztény alapokon nyugvó Európa kellős közepén."
Hát igen: eszmét, elveket meg lehet tagadni - életért cserébe. De bőröd, szemed színével, származásoddal, génjeiddel szemben nincs esélyed.


Forrás: A hazugság ára / Bíróság előtt felelhetnének a holokauszttagadók - Hetek.hu, 2009. május 8.

2009. június 2., kedd

Visszatekintés 1989-2007



Tanulságos olvasmány: A gyűlöletbeszéd szankcionálása, Jogiforum.hu, 2007.10.16.

Itt csak néhány részlet belőle:
"Az Országgyűlés 1996. március 12-én nagy többséggel elfogadta a Btk. módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelynek meghozatalát Göncz Árpád államfő kezdeményezte. A törvény a többi között azt mondja ki: bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki a magyar nemzet, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el. Kis János filozófus, az SZDSZ volt elnöke nem sokkal később a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére kelt. Álláspontja szerint a nácizmus, a rasszizmus, az antidemokratikus eszmék és mozgalmak ellen határozottan föl kell lépni – csak éppen nem a cenzúra és a büntetőjog eszközeivel. Ha a jog ki akarja zárni a közlés és kifejezés útján okozott sérelmeket, vége a szólás szabadságának, bárki, bármikor követelheti, hogy tiltsák be a reá nézve sérelmes beszédet."
Érdekes lenne tudni, hogy a "határozottan föl kell lépni" felszólítást? tanácsot? azóta (13 éve!) volt-e valaki is, bárki is, aki magára vette volna? Volt-e aki úgy érezte volna, hogy az ő dolga a cenzúrát, a büntetőjogot nélkülöző határozott fellépés? Esetleg: egyáltalán tudta, tudja-e azóta valaki, bárki, hogy akkor mégis, melyek lehetnek azok az eszközök, amelyek nem okozzák a szólás szabadságának a végét, ugyanakkor a demokráciát, az emberi méltóságot is védeni lehet velük az ordas eszmék ellenében? Kis János adta-e jelét annak, hogy nem csak vegytisztán elméleti kijelentésekben nagyszerű, hanem a gyakorlatban is meg tudja mutatni az utat, a megfelelő eszközöket, melyek kijelölik az egyén szabadságának határait ott, ahol a másik ember szabadságjogai is még tiszteletben vannak tartva? És vajon úgy gondolja-e, hogy pl. Franciaországban véget vetett-e a szólás szabadságának a holokauszt tagadását szankcionáló törvény megszületése 1990-ben? Ha 13 év nem volt elég arra, hogy kiderüljön: a cenzúrát, a büntetőjogot nélkülöző határozott fellépést mégis ki és hogyan tegye, akkor meddig várjunk még? Miközben várunk az önként jelentkezőkre, a nácizmus, a rasszizmus, az antidemokratikus eszmék és mozgalmak úgy megerősödnek, hogy nemhogy a szólás szabadságának lesz valóban vége, hanem sok egyébnek is. És akkor már a cenzúra és büntetőjog eszközeit még ha akarnánk se alkalmazhatnánk, mivel azok már az ő kezükben lesznek.

"A Ház nagy többséggel elfogadta azt a Répássy Róbert (Fidesz) által benyújtott javaslatot, miszerint nem sértő megnyilvánulás, hanem magatartás jelenti személyhez fűződő jog sérelmét a gyűlöletbeszéd esetén."
Érdekes lenne tudni, hogy jogásznyelven mi a megnyilvánulás, ill. a magatartás definíciója. Ha pl. szidjuk valakinek az anyját, akkor az bár sértő megnyilvánulás, de kifogástalan magatartás?

2009. június 1., hétfő

Visszatekintés 2003


"Minden idők legundorítóbb honlapja az Információk a holokausztról és más történetek címû oldal, ahol teljes fegyverzetében vonul fel az aljasság és ostobaság hadserege. Már dizájnjával elárulja, hogy készítői téveszméik korlátlan kiélésében találták meg örömüket. Az oldalon csorog a vér, a szögesdrótok által tagolt képen egy szöveg halad, amelyből megtudhatjuk, hogy Auswitzban sohasem volt emberek megsemmisítésére alkalmas gázkamra, mert a mosdóhelyiségek szigetelése ezt nem tette lehetővé.
A Hitlert és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezető személyiségeit éltető weblapok többségét nem Magyarországon, hanem külföldön élő "honfitársaink” készítik, s gyakran többnyelvû oldalakon lehet találkozni a szélsőjobbos propagandával."

"Marián Béla szociológus szerint a mérsékelt jobboldal nem határolódik el kellôen ezektôl a csoportoktól – mivel nagyon alkalmasak a tömegek aktivizálására – így megmarad az a kockázatcsapda, hogy ezek a szélsôséges eszmék áthatják az egész jobboldali gondolkodást."

"Mivel Németországban blokkolják a szélsőjobboldali oldalakra való bejutást - Magyarországon valószínûleg nem, mivel könnyedén elérhetők -, több helyen leírják a módszert, hogyan lehet bejutni a blokkolt oldalakra."

"A büntetôtörvénykönyv 269-es paragrafusát a kormány úgy tervezi módosítani, hogy ezután három év szabadságvesztéssel legyen büntethetô, aki nagy nyilvánosság elôtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz, vagy azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsôbbrendû. Ma csak akkor indulhat eljárás, ha valaki valamely nemzet, illetve nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyûlöletre uszít."
Tanulságos az egész cikket elolvasni. És felmérni: 6 év alatt hova jutottunk.

Forrás: (Magyar Hírlap 2003: Büntethetetlen uszítás a világhálón [A nap témája], 2003-10-20)

2009. május 23., szombat

Franciaország



Alábbi cikkben tömény információk és tények arról, hogy egy nagymúltú demokráciában volt idő (pár évszázad) arra, hogy a vélemény (szólás) szabadságát ill. a véleményt hordozó szavakkal elérhető hatást akár jogi eszközökkel is a helyére tegyék. És - csodák csodája - ott még mindig, azóta is demokrácia van. Miért akarjuk mi a magunk következő 100-200 évét, saját bőrünket olyasmi megtanulására áldozni, amelyet más, erős (felnőtt) demokráciáktól sokkal gyorsabban, talán kevesebb áldozattal eltanulhatnánk?

Benjamin Constant (1767-1830) kristálytisztán és tömören fogalmaz: „Előfordul, hogy valamely vélemény kinyilvánítása elkerülhetetlen következményekkel jár; ezért az ilyen véleményt tettnek kell tekintenünk. És ha a tett törvénybe ütköző, akkor a vélemény maga is büntetendő cselekmény." Negyedfél évtizeddel később Adolphe Thiers (1797-1877) sem gondolja másként a dolgot: „Az egyén szabadságának - érvel az 1849-es sajtótörvény parlamenti vitájában - a másik ember szabadsága jelöli ki a határát. (...) Annak pedig, aki a korlátozatlan véleményszabadság mellett foglal állást, előbb be kell bizonyítania, hogy a vélemény, a kimondott vagy leírt szó közel sem okoz akkora fájdalmat embertársunknak, mint az, ha kezet emelünk rá (...); ha viszont a szó ugyanolyan félelmetes fegyver, mint a puszta ököl, akkor ugyanennek a jogelvnek megfelelően korlátozni kell a véleménynek, a kimondott vagy leírt szónak a szabadságát..." (Ádám Péter: Holokauszt-tagadás és a francia jog, ÉS.hu, LIII. évfolyam 20. szám, 2009. május 15.)

Az egész cikket ajánljuk elolvasásra. Nem lehet eléggé megköszönni a szerzőnek, hogy az infókat, hivatkozásokat ilyen remekül összegyűjtötte, összefoglalta.

Visszatekintés 2005



2005.


"Nem lesz bűncselekmény a holokauszt-tagadás Magyarországon, mert azt az ellenzék mellett a kisebbik kormánypárt sem támogatja. Az SZDSZ, a Fidesz és az MDF szerint ugyanis a szólásszabadság ilyen korlátozása a demokrácia alapjait rengetné meg.
...
Bűncselekménnyé nyilvánítja a holokauszt tagadását tavasztól a magyar kormány. Ezt jelentette be Tabajdi Csaba szocialista euroképviselő szerdán, Brüsszelben. A tervről a kisebbik kormánypárt nem is tudott." (Jogifórum.hu, 2005.01.30.)

2009. május 17., vasárnap

Magyarország: A fasiszták zászlaja alatt


MAGYARORSZÁG
A fasiszták zászlaja alatt
* (1.oldal)

Christian Schmidt-Häuer, Budapest | © DIE ZEIT, 07.05.2009 Nr. 20

Milyen mélyre süllyedhet egy ország? Magyarország jószerével csődben van, szél­sőjobboldaliak támadnak “cigányokra, zsidókra és idegenszívűekre”, és szinte senki sem szegül ellen.





Újfasiszta felvonulás Budapesten, az ismeretlen katona sírjánál (2006)
© KISBENEDEK ATTILA /AFP/Getty I
mages

A filozófus bevásárolni volt, és már majdnem hazaért. Fényes nappal volt Budapest belvá­rosában. A 19. század végi szűk mellékutcában a szélsőjobboldali Magyar Gárda egy csapata jött vele szembe. Menetlépésben. Fekete egyenruhák, ellenzős sapkák, katonai csizmák. Piros-fehér csíkos sálak; azok a színek, amelyeket utoljára a náci idők az utolsó magyar fasisztái viseltek. Az osztagparancsnok vezényelt: „egy, kettő, egy…!” Fellendí­tette a karját és átüvöltött a filozófusnak: „Heil Hitler, hogy van, Tamás úr?”


A zsidó értelmiségi Tamás Gáspár Miklóst a televíziós vitákból nem csak Magyarországon ismerik. A franciák, olaszok, románok és a szlovákok is értékelik finom elemzéseit. Buda­pest radikális évjáratai viszont az „idegenszívűek”, azok közé számítják, akik a néptestet elszennyezik. A Kurucinfó honlap nyitó oldalán fényképe egy sírkeresztbe foglalva látható. A honlap felsorolja a zsidókat és a többi ellenséget: neveket, címeket, telefonszámokat, hétvégi házakat, ismerősöket.


A zsidók a városokban – Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású polgára van – eddig még simábban megúszták, mint a romák a falvakban. Két éve repülnek újra és újra Molotov-koktélok házaik tetejére. Az égő házból menekülő családokra rálőnek; itt egy apa hal meg a fiával, amott egy anya a lányaival. Az elmúlt hetekben egy tucat Molotov-koktél repült a kormányzó Szocialista Párt (MSZP) politikusainak házaira.


„A Magyar Gárda kemény, mint az összeszorított ököl és éles, mint a kard”


Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek földje? A gazdasági csoda első turistáinak célországa, akik Lieselotte Pulver Piroskájának(1) nyomait követték a pusztában? A gulyásszocialista állam, amit a szovjet birodalom alkotó és látszólag jókedvű szabad pa­rasztjai a polgári jólét mikrovilágává foltoztak át? Amelynek a kommunizmus és a kapita­lizmus között utat találó cserkészei pontosan a húsz évvel ezelőtti májusban lebontották a határzárat Ausztria felé, és ezzel zsilipet nyitottak az NDK-polgárok menekülőhullámai­nak?


Volt egyszer ez a Magyarország. Budapestet ma annyira fenyegeti az összeomlás, mint az omladozó angyalokat a városközponton túli renoválatlan negyedeinek klasszicista hátsó udvaraiban. Az államcsődöt októberben csak egy húszmilliárd eurós gyorssegély akadályozta meg. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank és az EU a legnagyobb hitelcsomagot állították össze, amelyet a jelenlegi válságban egyáltalán ad­tak. A pénzügyi világválság csak élesen rávilágított arra, mennyire kiszolgáltatott Magyar­ország gazdasága és mennyire deprimált a társadalma. A tragédia, amely az átalakulási folyamattal zúdult az országra, már korábban körvonalazódott. Éppen a rendszerváltozás volt az, ami az alig tízmilliónyi magyarral éreztette, valójában milyen szegény nyers­anyagok nélküli és adósságheggyel sújtott országuk, és hogy már a rendszerváltás előtt is ilyen volt. Már Kádár János kommunista vezetése kölcsönből hagyta a népet fogyasztani, hogy elfeledtesse az 1956-os népfelkelést – 1989 előtt az egyetlent, amely a szovjet tan­kokat átmenetileg elűzte.

_____________________________________
*Eredeti cikkből fordította: Nagy Dénes Lajos; A cikk 4 oldalas - a többi oldal fordítása folyamatban.
Forrás: http://www.zeit.de/2009/20/Ungarn?page=1

(1) Liselotte Pulver volt a címszereplője a sok német turistát Magyarországra vonzó „Ich denke oft an Piroschka” (Gyakran gondolok Piroskára) című filmnek (1955).


2009. május 12., kedd

Helyettünk is mondta: Heller Ágnes


"Ha olyan országban él, ahol a szélsőséges irányzatokat maga a civil társadalom tartja kordában, akkor semmiféle állami szabályozásra nincsen szükség. Ha ez nem történik meg, és akár a szélsőjobb, akár a szélsőbal eszkalálódik, akkor bizonyos értelemben szükség van arra, hogy törvényeket hozzanak, amelyek ennek megálljt parancsolnak. Nem lehet azonban olyan paragrafusokat alkotni, amelyeknek a határai elmosódottak. Ezért nem vagyok barátja a gyűlöletbeszéd-törvénynek. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mit tekintek gyűlöletbeszédnek, ez értelmezés kérdése. Minden kormány úgy határozza meg a fogalmat, ahogy akarja. Támogatom ugyanakkor, hogy büntessék a holokauszttagadást. Mert ez konkrét dolog. Nem lehet elmosódottnak tekinteni. Nem is az a funkciója, hogy ne lehessen a holokausztot tagadni, hanem a határ kijelölése, aminél nem lehet továbblépni. Meg kell állítani a szélsőséges megnyilvánulásokat, ez a törvény pedig alkalmas módja lenne annak, hogy határt szabjunk nekik." (Népszava Online - Belpolitika, 2009.05.09.: Magyarországon a politika olyan, mint a foci)

2009. május 5., kedd

Helyettünk is írták


"Az 'Auschwitzlüge' büntetőjogi szankcionálása tehát nem valamely vélemény kriminalizálása, nem is valamely hamis nézet vagy emberellenes ideológia elleni társadalmi küzdelem fokozásának eszköze, hanem annak szimbolikus kinyilvánítása a szabadságot védő demokratikus jogállam nyelvén, hogy az Auschwitz-tagadást az adott államban nem véleménynek tekintik, hanem cselekvő előkészületnek az emberölésre, Auschwitz megismétlésére, olyan potenciálisan az egész állampolgári közösség és az emberiesség ellen irányuló merényletnek, amelyet az állam polgárai nem nézhetnek tétlenül és nem tűrhetnek szótlanul." (Auschwitz mint vélemény - Szilágyi Ákos, NOL.hu, 2009. május 2.)
Az egész írást ajánljuk mindenki figyelmébe - nem semmi!

2009. május 2., szombat

Témabarát netszemle


[A MANIFESZTUM itt található.]
____________________________________________________

----------------------------------------[korábbiak időrendben>

Köszönettel várjuk a Kedves Olvasó gyűjtéseit, forrásajánlásait is.
____________________________________________________
[A MANIFESZTUM itt található.]

2009. április 26., vasárnap

A Raoul Wallenberg Egyesület Nyilatkozata


Ajánlom mindenki figyelmébe a Raoul Wallenberg Egyesület nyilatkozatát, melyben helyettünk is mondja többek között:

"A Holokauszt tagadását nem elég a törvény erejével büntetni; fontos, de nem elégséges a jogszabály megalkotása. Széles körû összefogás szükséges. Meg kell nyilvánulnia az egyházaknak, vallási közösségeknek, a civil szervezetek ezreinek, felvilágosító programok sokaságát kell szervezni az oktatási intézményekben, fel kell készíteni a rendõrséget, a honvédséget a náci jelenségek törvényi megítélésével kapcsolatban, hatékony szerepet kell vállalnia a tömegtájékoztatásnak a hamis történelemfelfogás terjedésével szemben. Itt már nem elég egy jogszabály, itt társadalmi program kell a nácizmus terjedésének megállítására. Jól érezhetõ, tapintható, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda gyûlöletre uszít, gyûlöletet kelt.
Már jól látható, hogy sajnos az Európa parlamenti választások alkalmat teremtenek a káros eszmék terjesztésére (lásd Morvai Krisztina nyilatkozatát), s ezért ez a magyar demokrácia próbakövévé vált."


Minden szavával egyetértünk. Kiegészítésül csak annyit: országunkban 2006 óta minden ünnep, társadalmi esemény, stb. rendszeresen alkalmat teremt a káros eszmék terjedésére. Ha épp nincs alkalom, akkor csinálnak maguknak. És mi hagytuk, hogy így legyen. Eddig.

a szervezők


 
...