A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fasizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fasizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 3., szerda

A Magyar Zsidó Kongresszus Közleménye



(2009-05-24 18:38:2)

A Magyar Zsidó Kongresszus megállapítja,
hogy Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb erővel jelentkeztek a rasszista, antiszemita csoportok és mind szélesebb körben, durvább hangnemben terjeszthetik káros nézeteiket.


A magyar társadalom legjobbjainak fellépése ellenére sem történt érdemi lépés a szélsőségesek visszaszorítására.

A legutóbbi események is megmutatták, hogy egy egyre jobban szervezett szellemi kör minden eszközt megragad arra, hogy káros nézeteivel befolyásolja az embereket, főképpen az ifjúságot, és gyűlöletet szítson.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az alkotmány, a törvények értelmezésére hivatottak, nem kívánják megfékezni ezeket a csoportokat, nem kívánnak fellépni a társadalmi békét megbontó, az európai országok többségében bűntettnek minősülő cselekményeket elkövetőkkel szemben.

A Magyar Zsidó Kongresszus felhívja a jogalkotókat és jogalkalmazókat, hogy a magyarországi belső jog részévé vált nemzetközi szerződések szellemének és betűjének alkalmazásával lépjenek fel az ilyen nézeteket hangoztatókkal szemben. Ne történhessen meg az, hogy az uszítók, a holokauszt-tagadók ügyészségi menlevelet kapjanak és erre hivatkozva tovább folytathassák káros tevékenységüket.


A Magyar Zsidó Kongresszus szükségesnek tarja, hogy a magyarországi zsidóellenes cselekményekről összesítést készítsen, és arról rendszeresen tájékoztassa az Európai Unió vezetőit.

Budapest, 2009. május 24.

Sok bába között...



Immár másfél hónapja pingpongozik a 3(+1) párt. Egy kis áttekintés az első félidőről:

"A 2009. április 18-án a Budai Várban lezajlott szélsőjobboldali szervezetek által tartott demonstrációt követően felbolydult a magyar közélet. A holokauszttagadás bűncselekménnyé nyilvánítását javasolta Hiller István kulturális miniszter..."
Jobb későn, mint soha. Az utóbbi pár évben egyre nyilvánvalóbban és durvábban megmutatkozott az aggasztó tendencia, sok alkalmat elmulasztottak a tisztelt képviselő hölgyek és urak a cselekvésre. Hát talán most tehetnék végre már a dolgukat. Végre is azért alkalmazzuk őket.


"A Fidesz elsősorban annak kiderítését tartja fontosnak, hogy a rendőrség miért nem avatkozott közbe és oszlatta fel az összegyűlt tömeget."
A szokásos arcátlan képmutatás. Mintha a Fidesz csupa ma született bárányból állna, és nem tudnák, hogy a rendőrség soraiban háborítatlanul ott munkálkodnak a szóban forgó tömeget alkotók (a Jobbik és különítménye: a Magyar Gárda ) tettre kész eszmetársai.


"Az SZDSZ részéről Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes keményen kritizálta a parlamentben napirend előtti felszólalásában a Fideszt és a KDNP-t, amiért a két párt összesen 216 helyen indított közös jelöltet a 2006-os önkormányzati választások során a Jobbikkal..."
Talán hamarabb kellett volna elkezdeni a kemény kritikát...


"Az MSZP által benyújtott törvényjavaslat szövege a következőképpen szól: „Tilos az önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmények nyilvános tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben való feltüntetése." A javaslat elfogadásához az Alkotmány és erre építve a Büntető Törvénykönyv módosítása is szükséges. Bárándy szerint azt, hogy konkrétan mi számít tagadásnak, kétségbe vonásnak vagy jelentéktelen színben való feltüntetésnek, a bírói gyakorlat dönthetné el, melyben segítséget jelenthet a németországi és az osztrák tapasztalat."
Hogy vehetnénk komolyan olyan javaslatváltozatot, amely eleve esélytelen, ha ahhoz kétharmados többség kell? Kár, hogy a legelső lendülettel megtett, karakánnak tűnő lépés után a szocik visszafelé táncolnak - ahogy mindig. Legalább egyetlen egyszer mennének előre rendületlenül. Miért hiszik, hogy van még valami vesztenivalójuk? Ha valami alapvetőt a bírói gyakorlatnak kell eldöntenie, láthatjuk évek óta, hova jutunk vele. Ehhez nem szükséges egy újabb, tág határok között szabadon értelmezhető törvény. Ilyenek most is vannak.


"Valki László nemzetközi jogász, az ELTE egyetemi tanára szerint mivel a magyar állam ratifikált egy 1965-ös ENSZ-egyezményt, amely szerint büntetendő cselekmény a holokauszt tagadása, a gyűlöletbeszéd és a faji uszítás, az egyezményben foglaltak hazai jogrendszerbe való átültetésének már régen meg kellett volna történnie. Nézeteit Bárándy Gergely is osztja."
Ugyan, mit nekünk nemzetközi szerződés? Ha a párizsi békeszerződést se tartjuk be, miért tartanánk be akármelyiket? Ha már törvényszegés, legyen egészen az.


"A holokauszt egyedülállóságát pedig az adja, hogy Hitler és követői egy egész „faj" kiirtását tűzték ki célul, szándékukban állt a teljes zsidó nép megsemmisítése - mégpedig a zsidó-keresztény alapokon nyugvó Európa kellős közepén."
Hát igen: eszmét, elveket meg lehet tagadni - életért cserébe. De bőröd, szemed színével, származásoddal, génjeiddel szemben nincs esélyed.


Forrás: A hazugság ára / Bíróság előtt felelhetnének a holokauszttagadók - Hetek.hu, 2009. május 8.

2009. május 17., vasárnap

Magyarország: A fasiszták zászlaja alatt


MAGYARORSZÁG
A fasiszták zászlaja alatt
* (1.oldal)

Christian Schmidt-Häuer, Budapest | © DIE ZEIT, 07.05.2009 Nr. 20

Milyen mélyre süllyedhet egy ország? Magyarország jószerével csődben van, szél­sőjobboldaliak támadnak “cigányokra, zsidókra és idegenszívűekre”, és szinte senki sem szegül ellen.





Újfasiszta felvonulás Budapesten, az ismeretlen katona sírjánál (2006)
© KISBENEDEK ATTILA /AFP/Getty I
mages

A filozófus bevásárolni volt, és már majdnem hazaért. Fényes nappal volt Budapest belvá­rosában. A 19. század végi szűk mellékutcában a szélsőjobboldali Magyar Gárda egy csapata jött vele szembe. Menetlépésben. Fekete egyenruhák, ellenzős sapkák, katonai csizmák. Piros-fehér csíkos sálak; azok a színek, amelyeket utoljára a náci idők az utolsó magyar fasisztái viseltek. Az osztagparancsnok vezényelt: „egy, kettő, egy…!” Fellendí­tette a karját és átüvöltött a filozófusnak: „Heil Hitler, hogy van, Tamás úr?”


A zsidó értelmiségi Tamás Gáspár Miklóst a televíziós vitákból nem csak Magyarországon ismerik. A franciák, olaszok, románok és a szlovákok is értékelik finom elemzéseit. Buda­pest radikális évjáratai viszont az „idegenszívűek”, azok közé számítják, akik a néptestet elszennyezik. A Kurucinfó honlap nyitó oldalán fényképe egy sírkeresztbe foglalva látható. A honlap felsorolja a zsidókat és a többi ellenséget: neveket, címeket, telefonszámokat, hétvégi házakat, ismerősöket.


A zsidók a városokban – Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású polgára van – eddig még simábban megúszták, mint a romák a falvakban. Két éve repülnek újra és újra Molotov-koktélok házaik tetejére. Az égő házból menekülő családokra rálőnek; itt egy apa hal meg a fiával, amott egy anya a lányaival. Az elmúlt hetekben egy tucat Molotov-koktél repült a kormányzó Szocialista Párt (MSZP) politikusainak házaira.


„A Magyar Gárda kemény, mint az összeszorított ököl és éles, mint a kard”


Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek földje? A gazdasági csoda első turistáinak célországa, akik Lieselotte Pulver Piroskájának(1) nyomait követték a pusztában? A gulyásszocialista állam, amit a szovjet birodalom alkotó és látszólag jókedvű szabad pa­rasztjai a polgári jólét mikrovilágává foltoztak át? Amelynek a kommunizmus és a kapita­lizmus között utat találó cserkészei pontosan a húsz évvel ezelőtti májusban lebontották a határzárat Ausztria felé, és ezzel zsilipet nyitottak az NDK-polgárok menekülőhullámai­nak?


Volt egyszer ez a Magyarország. Budapestet ma annyira fenyegeti az összeomlás, mint az omladozó angyalokat a városközponton túli renoválatlan negyedeinek klasszicista hátsó udvaraiban. Az államcsődöt októberben csak egy húszmilliárd eurós gyorssegély akadályozta meg. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank és az EU a legnagyobb hitelcsomagot állították össze, amelyet a jelenlegi válságban egyáltalán ad­tak. A pénzügyi világválság csak élesen rávilágított arra, mennyire kiszolgáltatott Magyar­ország gazdasága és mennyire deprimált a társadalma. A tragédia, amely az átalakulási folyamattal zúdult az országra, már korábban körvonalazódott. Éppen a rendszerváltozás volt az, ami az alig tízmilliónyi magyarral éreztette, valójában milyen szegény nyers­anyagok nélküli és adósságheggyel sújtott országuk, és hogy már a rendszerváltás előtt is ilyen volt. Már Kádár János kommunista vezetése kölcsönből hagyta a népet fogyasztani, hogy elfeledtesse az 1956-os népfelkelést – 1989 előtt az egyetlent, amely a szovjet tan­kokat átmenetileg elűzte.

_____________________________________
*Eredeti cikkből fordította: Nagy Dénes Lajos; A cikk 4 oldalas - a többi oldal fordítása folyamatban.
Forrás: http://www.zeit.de/2009/20/Ungarn?page=1

(1) Liselotte Pulver volt a címszereplője a sok német turistát Magyarországra vonzó „Ich denke oft an Piroschka” (Gyakran gondolok Piroskára) című filmnek (1955).


 
...