MAGYARORSZÁG
A fasiszták zászlaja alatt* (1.oldal)
Milyen mélyre süllyedhet egy ország? Magyarország jószerével csődben van, szélsőjobboldaliak támadnak “cigányokra, zsidókra és idegenszívűekre”, és szinte senki sem szegül ellen.
Újfasiszta felvonulás Budapesten, az ismeretlen katona sírjánál (2006)
© KISBENEDEK ATTILA /AFP/Getty Images
A filozófus bevásárolni volt, és már majdnem hazaért. Fényes nappal volt Budapest belvárosában. A 19. század végi szűk mellékutcában a szélsőjobboldali Magyar Gárda egy csapata jött vele szembe. Menetlépésben. Fekete egyenruhák, ellenzős sapkák, katonai csizmák. Piros-fehér csíkos sálak; azok a színek, amelyeket utoljára a náci idők az utolsó magyar fasisztái viseltek. Az osztagparancsnok vezényelt: „egy, kettő, egy…!” Fellendítette a karját és átüvöltött a filozófusnak: „Heil Hitler, hogy van, Tamás úr?”
A zsidó értelmiségi Tamás Gáspár Miklóst a televíziós vitákból nem csak Magyarországon ismerik. A franciák, olaszok, románok és a szlovákok is értékelik finom elemzéseit. Budapest radikális évjáratai viszont az „idegenszívűek”, azok közé számítják, akik a néptestet elszennyezik. A Kurucinfó honlap nyitó oldalán fényképe egy sírkeresztbe foglalva látható. A honlap felsorolja a zsidókat és a többi ellenséget: neveket, címeket, telefonszámokat, hétvégi házakat, ismerősöket.
A zsidók a városokban – Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású polgára van – eddig még simábban megúszták, mint a romák a falvakban. Két éve repülnek újra és újra Molotov-koktélok házaik tetejére. Az égő házból menekülő családokra rálőnek; itt egy apa hal meg a fiával, amott egy anya a lányaival. Az elmúlt hetekben egy tucat Molotov-koktél repült a kormányzó Szocialista Párt (MSZP) politikusainak házaira.
„A Magyar Gárda kemény, mint az összeszorított ököl és éles, mint a kard”
Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek földje? A gazdasági csoda első turistáinak célországa, akik Lieselotte Pulver Piroskájának(1) nyomait követték a pusztában? A gulyásszocialista állam, amit a szovjet birodalom alkotó és látszólag jókedvű szabad parasztjai a polgári jólét mikrovilágává foltoztak át? Amelynek a kommunizmus és a kapitalizmus között utat találó cserkészei pontosan a húsz évvel ezelőtti májusban lebontották a határzárat Ausztria felé, és ezzel zsilipet nyitottak az NDK-polgárok menekülőhullámainak?
Volt egyszer ez a Magyarország. Budapestet ma annyira fenyegeti az összeomlás, mint az omladozó angyalokat a városközponton túli renoválatlan negyedeinek klasszicista hátsó udvaraiban. Az államcsődöt októberben csak egy húszmilliárd eurós gyorssegély akadályozta meg. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank és az EU a legnagyobb hitelcsomagot állították össze, amelyet a jelenlegi válságban egyáltalán adtak. A pénzügyi világválság csak élesen rávilágított arra, mennyire kiszolgáltatott Magyarország gazdasága és mennyire deprimált a társadalma. A tragédia, amely az átalakulási folyamattal zúdult az országra, már korábban körvonalazódott. Éppen a rendszerváltozás volt az, ami az alig tízmilliónyi magyarral éreztette, valójában milyen szegény nyersanyagok nélküli és adósságheggyel sújtott országuk, és hogy már a rendszerváltás előtt is ilyen volt. Már Kádár János kommunista vezetése kölcsönből hagyta a népet fogyasztani, hogy elfeledtesse az 1956-os népfelkelést – 1989 előtt az egyetlent, amely a szovjet tankokat átmenetileg elűzte.
_____________________________________
*Eredeti cikkből fordította: Nagy Dénes Lajos; A cikk 4 oldalas - a többi oldal fordítása folyamatban.
Forrás: http://www.zeit.de/2009/20/Ungarn?page=1
(1) Liselotte Pulver volt a címszereplője a sok német turistát Magyarországra vonzó „Ich denke oft an Piroschka” (Gyakran gondolok Piroskára) című filmnek (1955).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése