2009. május 24., vasárnap

Helyzetjelentés 2009.05.24.


Csatlakozók száma: 1500-at meghaladta.
A tegnapi helyszíni gyűjtés némi technikai probléma miatt kissé késve indult. Akik ott helyben csatlakoztak, azoknak köszönjük.
A
papírívek feldolgozása folyamatban van, hamarosan frissítjük itt az aláírók listáját.
Mert a papírívek elektronikussá "konvertálása" (begépelése) több erőforrást igényel az elektronikus csatlakozáshoz képest, és mert ennek szűkében vagyunk, kérjük az érdeklődők türelmét és megértését, amiért nem vagyunk naprakészek.
Az aláírások tervezett parlamenti beadására rövidesen sort kerítünk. Amint sejtettük: még nem késtünk le semmiről, mivel a képviselők még mindig csak rágódnak a dolgon. A gyűjtést azonban mindaddig folytatjuk, és az újabb aláírásokat mindaddig továbbítjuk a parlamentnek, amíg a törvény meg nem születik.
Továbbra is - és még inkább -
várjuk segítők jelentkezését.

Mindenkinek köszönjük a bizalmát, türelmét, segítségét.

2009. május 23., szombat

Franciaország



Alábbi cikkben tömény információk és tények arról, hogy egy nagymúltú demokráciában volt idő (pár évszázad) arra, hogy a vélemény (szólás) szabadságát ill. a véleményt hordozó szavakkal elérhető hatást akár jogi eszközökkel is a helyére tegyék. És - csodák csodája - ott még mindig, azóta is demokrácia van. Miért akarjuk mi a magunk következő 100-200 évét, saját bőrünket olyasmi megtanulására áldozni, amelyet más, erős (felnőtt) demokráciáktól sokkal gyorsabban, talán kevesebb áldozattal eltanulhatnánk?

Benjamin Constant (1767-1830) kristálytisztán és tömören fogalmaz: „Előfordul, hogy valamely vélemény kinyilvánítása elkerülhetetlen következményekkel jár; ezért az ilyen véleményt tettnek kell tekintenünk. És ha a tett törvénybe ütköző, akkor a vélemény maga is büntetendő cselekmény." Negyedfél évtizeddel később Adolphe Thiers (1797-1877) sem gondolja másként a dolgot: „Az egyén szabadságának - érvel az 1849-es sajtótörvény parlamenti vitájában - a másik ember szabadsága jelöli ki a határát. (...) Annak pedig, aki a korlátozatlan véleményszabadság mellett foglal állást, előbb be kell bizonyítania, hogy a vélemény, a kimondott vagy leírt szó közel sem okoz akkora fájdalmat embertársunknak, mint az, ha kezet emelünk rá (...); ha viszont a szó ugyanolyan félelmetes fegyver, mint a puszta ököl, akkor ugyanennek a jogelvnek megfelelően korlátozni kell a véleménynek, a kimondott vagy leírt szónak a szabadságát..." (Ádám Péter: Holokauszt-tagadás és a francia jog, ÉS.hu, LIII. évfolyam 20. szám, 2009. május 15.)

Az egész cikket ajánljuk elolvasásra. Nem lehet eléggé megköszönni a szerzőnek, hogy az infókat, hivatkozásokat ilyen remekül összegyűjtötte, összefoglalta.

Visszatekintés 2005



2005.


"Nem lesz bűncselekmény a holokauszt-tagadás Magyarországon, mert azt az ellenzék mellett a kisebbik kormánypárt sem támogatja. Az SZDSZ, a Fidesz és az MDF szerint ugyanis a szólásszabadság ilyen korlátozása a demokrácia alapjait rengetné meg.
...
Bűncselekménnyé nyilvánítja a holokauszt tagadását tavasztól a magyar kormány. Ezt jelentette be Tabajdi Csaba szocialista euroképviselő szerdán, Brüsszelben. A tervről a kisebbik kormánypárt nem is tudott." (Jogifórum.hu, 2005.01.30.)

2009. május 22., péntek

Helyszíni gyűjtés 2.


Május 23.-án szombaton 14 órától a XIII. kerületi Szent István parkban is lehet aláírni, ill. odahozni már kitöltött íveket, ill. személyesen is beszélgetni az akcióról, netán kételyekről. A HoltVolt plakátot kell keresni.

2009. május 17., vasárnap

Magyarország: A fasiszták zászlaja alatt


MAGYARORSZÁG
A fasiszták zászlaja alatt
* (1.oldal)

Christian Schmidt-Häuer, Budapest | © DIE ZEIT, 07.05.2009 Nr. 20

Milyen mélyre süllyedhet egy ország? Magyarország jószerével csődben van, szél­sőjobboldaliak támadnak “cigányokra, zsidókra és idegenszívűekre”, és szinte senki sem szegül ellen.





Újfasiszta felvonulás Budapesten, az ismeretlen katona sírjánál (2006)
© KISBENEDEK ATTILA /AFP/Getty I
mages

A filozófus bevásárolni volt, és már majdnem hazaért. Fényes nappal volt Budapest belvá­rosában. A 19. század végi szűk mellékutcában a szélsőjobboldali Magyar Gárda egy csapata jött vele szembe. Menetlépésben. Fekete egyenruhák, ellenzős sapkák, katonai csizmák. Piros-fehér csíkos sálak; azok a színek, amelyeket utoljára a náci idők az utolsó magyar fasisztái viseltek. Az osztagparancsnok vezényelt: „egy, kettő, egy…!” Fellendí­tette a karját és átüvöltött a filozófusnak: „Heil Hitler, hogy van, Tamás úr?”


A zsidó értelmiségi Tamás Gáspár Miklóst a televíziós vitákból nem csak Magyarországon ismerik. A franciák, olaszok, románok és a szlovákok is értékelik finom elemzéseit. Buda­pest radikális évjáratai viszont az „idegenszívűek”, azok közé számítják, akik a néptestet elszennyezik. A Kurucinfó honlap nyitó oldalán fényképe egy sírkeresztbe foglalva látható. A honlap felsorolja a zsidókat és a többi ellenséget: neveket, címeket, telefonszámokat, hétvégi házakat, ismerősöket.


A zsidók a városokban – Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású polgára van – eddig még simábban megúszták, mint a romák a falvakban. Két éve repülnek újra és újra Molotov-koktélok házaik tetejére. Az égő házból menekülő családokra rálőnek; itt egy apa hal meg a fiával, amott egy anya a lányaival. Az elmúlt hetekben egy tucat Molotov-koktél repült a kormányzó Szocialista Párt (MSZP) politikusainak házaira.


„A Magyar Gárda kemény, mint az összeszorított ököl és éles, mint a kard”


Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek földje? A gazdasági csoda első turistáinak célországa, akik Lieselotte Pulver Piroskájának(1) nyomait követték a pusztában? A gulyásszocialista állam, amit a szovjet birodalom alkotó és látszólag jókedvű szabad pa­rasztjai a polgári jólét mikrovilágává foltoztak át? Amelynek a kommunizmus és a kapita­lizmus között utat találó cserkészei pontosan a húsz évvel ezelőtti májusban lebontották a határzárat Ausztria felé, és ezzel zsilipet nyitottak az NDK-polgárok menekülőhullámai­nak?


Volt egyszer ez a Magyarország. Budapestet ma annyira fenyegeti az összeomlás, mint az omladozó angyalokat a városközponton túli renoválatlan negyedeinek klasszicista hátsó udvaraiban. Az államcsődöt októberben csak egy húszmilliárd eurós gyorssegély akadályozta meg. A Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank és az EU a legnagyobb hitelcsomagot állították össze, amelyet a jelenlegi válságban egyáltalán ad­tak. A pénzügyi világválság csak élesen rávilágított arra, mennyire kiszolgáltatott Magyar­ország gazdasága és mennyire deprimált a társadalma. A tragédia, amely az átalakulási folyamattal zúdult az országra, már korábban körvonalazódott. Éppen a rendszerváltozás volt az, ami az alig tízmilliónyi magyarral éreztette, valójában milyen szegény nyers­anyagok nélküli és adósságheggyel sújtott országuk, és hogy már a rendszerváltás előtt is ilyen volt. Már Kádár János kommunista vezetése kölcsönből hagyta a népet fogyasztani, hogy elfeledtesse az 1956-os népfelkelést – 1989 előtt az egyetlent, amely a szovjet tan­kokat átmenetileg elűzte.

_____________________________________
*Eredeti cikkből fordította: Nagy Dénes Lajos; A cikk 4 oldalas - a többi oldal fordítása folyamatban.
Forrás: http://www.zeit.de/2009/20/Ungarn?page=1

(1) Liselotte Pulver volt a címszereplője a sok német turistát Magyarországra vonzó „Ich denke oft an Piroschka” (Gyakran gondolok Piroskára) című filmnek (1955).


2009. május 16., szombat



Köszönjük a segítők munkáját az aláírásgyűjtésben a Szent István parkban, ill. a csatlakozóknak a bizalmat, mellyel megtiszteltek bennünket.

Nagyon sokan fejezték ki aláírásukkal az egyetértésüket - várakozásunkat jóval meghaladva.
Ezért, hogy a rendezvény vége felé elfogyott a szórólapunk, ill. az aláíróív formanyomtatványa.
Külön köszönjük azok aláírását, akik addigi kételyeik ellenében a helyszínen mégis úgy döntöttek, hogy szükségesek bizonyos korlátok felállítása jogi eszközökkel akkor, ha vegytiszta demokratikus módszerekkel nem lehet belátható időn belül egyes emberek, csoportok szabadságának olyan határait kijelölni, amelyek mások szabadságjogait is tiszteletben tartják.

Itt újra megjegyezzük, hogy szórólapok, ill. aláíróívek innen is letölthetők ill. kinyomtathatók: Letölthető ív & szórólap

Az összesítés folyamatban van, addig csak annyit valószínűsítünk, hogy a támogatók száma közeledik az 1000 felé*.

Többen kérdezték, hogy mennyi aláírásnak "kell" összegyűlnie. Ismét közöljük: nincs ilyen megkötés. Szándékunk, hogy addig folytatjuk az akciót, amíg a törvény - az esetleges képviselői bizonytalankodásokat ill. az alkotmánybíróság várható akadályát leküzdve - meg nem születik.

______________________________
* Egy gyorsbecslés: bőven átléptük az 1000-et. Minden csatlakozónak, segítőnek köszönet érte.

2009. május 13., szerda

Helyszíni gyűjtés


Május 16.-án szombaton 15 órától a XIII. kerületi Szent István parkban is lehet aláírni, ill. odahozni már kitöltött íveket, ill. személyesen is beszélgetni az akcióról, netán kételyekről. A HoltVolt plakátot kell keresni.

Egyéb részletek itt találhatók: Együtt az erőszak ellen!

 
...